csukahorog

a → csapóhorognak a csuka élettani tulajdonságaihoz alkalmazott, jelzővel ellátott, állóvízi halászatra használt speciális változata. A horogzsinórt nyugalmi állapotban egy Y alakú fadarabkára (kuka) tekerik fel, s úgy kötik karóhoz, hogy a csalétekül horogra tett élő hal a vízfelszín közelében úszkáljon. A rajtavesztett csuka folytonos rángatással letekeri a zsinórt, s ezzel jelt is ad a halásznak. Hogy a küszködő hal el ne rághassa a zsinórt, a horog feletti részen egy drótdarabkát is közbeiktatnak. A csukahorogot a Tisza vidékéről (Kecskemét környéke, Sajó melléke), a Duna menti Sárközből és az erdélyi Mezőségből ismerjük; hasonló elvű horogfélét – szórványosan – a Balatonon és a Velencei-tavon is használtak. A Mezőségen jég alatti halászatra alkalmas változatáról is tudunk; ilyenkor a léken keresztbe tett fácskára tekerik a zsinórt. A csukahorog a Ny-európai halászatban is ismert; eredetét ebben az irányban kell keresnünk. – Irod. Sztripszky Hiador: Adatok Erdély őshalászatához (Népr. Ért., 1902); Szabó Kálmán: A Kecskeméti Múzeum halászati gyűjteménye (Népr. Ért., 1937); Ligers, Z.: Ethnographie Lettone (I., Bâle, 1954); Rassow, M.: Fischersprache und Brauchtum im Lande zwischen der Darss und der unteren Oder (Berlin, 1958).