| dallam, melódia | TARTALOM | dallamforma, dallamépítkezés |
a dallamhang színesítése vagy kiemelése jövevényelemek hozzáadása, vagy a dallamhang felaprózása, mozgékonyabbá tétele által. Minden népzenei területen ismert jelenség, a → dallamvariálás egyik eszköze. Az inkább horizontális irányú dallamdíszítésben megkülönböztetünk a) a hang elé- vagy mögécsapó, továbbá azt körülkanyarító, b) a dallamhangot aprózó vagy vibráltató, lebegtető dallamdíszítést, a vertikális irányúban, c) a főhangot felhangjaira bontó tört akkord formájú és d) a meghatározatlan hangmagasságú rácsapó préselt hangokból álló dallamdíszítést. Mint a vertikális dallamdíszítés fixálása, díszítő funkciója szerint ide tartozik e) a primitív → többszólamúság is. Az a) és c) csoportbeli dallamdíszítés mint mondatrészeket jelző, önállósodó záróképződmény (interpunkciós melizma) már az átmenetet jelzi a → melizmatikus dallamstílushoz; ebben még éppen úgy a kezdő típusvizsgálatnál tartunk, mint a → gregorián melizmatika terén. A népzenei dallamdíszítések nagy része a műzenékbe is felszívódott, ill. onnan kölcsönződött. Énekelt és hangszeres dallamdíszítési formák általában szoros összefüggéseket mutatnak. Európa sok népzenéje ma is őrzi a dallamdíszítés gyakorlatát (kelták, spanyolok, franciák, olaszok, balkániak, DK-i magyarok, ukránok, grúzok stb.). A hegyvidékek dallamai Skandináviától az Alpokon át DK-Európáig törtakkordos rendszerű dallamdíszítésben gazdagok. Mind a vokális, mind a hangszeres dallamdíszítés különleges technikai jártasságot követel; mint tudatos készség, könnyen túlzásba is csaphat, ezért Európa minden zenetörténeti korszakában voltak ellenzői. A népzenére a felvilágosodás járt a legnagyobb veszéllyel: a 19. sz. népdalgyűjtői éppoly felelősek a dallamdíszítés visszaesésért, mint a korabeli egyházi vezetők és kántorok, akik nem is tudták, hogy egyben az énekek érzelmi súlypontjainak kiemelésétől (vagyis az átélés fontos eszközétől) fosztják meg az énekeseket. Ezt a szerepet az újkori énektechnikában a dinamika vette át, de jó olasz énekesek ma is cifrázva emelnek ki érzelmileg telt dallampontokat. A dallamdíszítés Európában a gregoriántól a klasszicizmusig és romantikáig minden stíluskorszakban kialakult rendszert mutat, melynek sok közös vonása van a népzenével. Dallamdíszítésben legszegényebbek a recitatív-rokon műfajok. Az Európán kívüli műzene a dallamdíszítést még kötelezően műveli. – Irod. Lach, Robert: Studien zur Entwicklungsgeschichte der ornamentalen Melopöie (Leipzig, 1913); Szabolcsi Bence: A melódia története (Bp., 1957); Dadelsen, Georg von: Verzierungen (Die Musik in Geschichte und Gegenwart, XIII., Kassel, 1966).