| Dancsuj Dávid | TARTALOM | Dankó Imre (Bp., 1922–) |
kényszerpihenő a → hajóvontatásban vagy az ereszkedésben. Gyakran hiba miatt meg kellett állni, de az is megesett, hogy semmi különösebb baj nem volt a hajóval, csupán szelet hevert, vagyis olyan erős szél fújt, hogy képtelenek voltak folytatni pl. az ereszkedést, ilyenkor szélvédett helyen lemacskáztak és várták a szél elülését. A felfogadott hajósok szívesen vették a dángubálást, mert pihenhettek és erre az időre is kaptak bizonyos előre kialkudott bért; ezért nevezték ezt az ingyen kereseti lehetőséget hajósünnepnek. A kormányos vagy a hajósgazda – vontatás közben pedig a vontatók – nem örültek a dángubálásnak, mert ők mindenképpen ráfizettek. A hajósnép viszont ilyenkor felkereste a közeli falvakat, vagy a part menti csárdákban töltötte az időt.