dobófa

kb. 1 m hosszú, hajlékony pálca, amelynek a végére szúrt lágy agyaggombócot, burgonyát a gyerekek suhintással madarakra hajítják, játékos kedvtelésből dobálják (székelyek: sujtóvessző; Tiszántúl: hajingáló, suhintó; Kisalföld: maga a sárgombócdobálás suhingálás). A Nagy-Sárréten a suhintásnál verselnek is:

Suhintó, suhintó, suhintsd magasra,

Hogy a toronyórát is elhagyja.

Csíkban a hanyittófa, Vas m.-ben a hajgicsáló behasított végébe tett kavicsot suhintják el ilyen módon. A dobófát ismerik az erdélyi románok, a szlovákok is. Korábban Európa-szerte elterjedt gyermekjáték volt, amelyet a madarászok is használtak. Mint → sportjátékok → játékeszköze is használatos. – Irod. Nagy Rózsa: Adatok a baranyamegyei Nagyváty növényekkel kapcsolatos szokásaihoz és néphagyományaihoz (Magy. Népnyelv, IV. Debrecen–Kolozsvár, 1942); József Dezső: A nyikómenti gyermek magakészítette játékszerei (Kolozsvár, 1943).