dögtemető

az a hely, ahová az elhullott állatot temették. Valószínűleg a 18. sz. 70-es éveiben dühöngő nagy marhavészkor hozott hatósági intézkedésre kellett első ízben a pásztoroknak a legelő félreeső részén igen nagy, mély árkot ásni s az elhullott állatokat ebbe temetni. Később hatósági intézkedés folytán a puszták elhagyottabb részein, de a faluk mellett is körülkerített, hatalmas gödröket ástak, s minden esett állatot, mésszel való fertőtlenítés mellett ebbe kellett temetni. Az elhullott állatot szekéren vagy → dögtaligán vitték a dögtemetőbe. Erre a feladatra sok helyen dögöst fogadtak, aki – amennyiben a jószág nem fertőző betegségben esett el – bizonyos fizetésért meg is nyúzta s a bőrrel elszámolt a pásztornak vagy a gazdának. – Irod. Balogh István: Marhadög és orvoslása Debrecenben a XVIII. században (Népr. Közl., 1959, 1–2. sz.); Béres András: Az „esett jószág” eltakarítása a Hortobágyon és környékén (Ethn., 1964).

Döggödör korláttal (Hortobágy)