| emse | TARTALOM | ének |
társadalmi szokás, javaslat vagy követelés, hogy a párválasztás egy körülhatárolható csoporton belül történjék. Az endogám csoport lehet társadalmi, gazdasági vagy lokális. A magyar nyelvterületen a paraszti társadalomban társadalmi és lokális endogám tendenciák ismeretesek. Az endogám falvakban általában elsődleges szempont volt, hogy a falubeli lányok, elsősorban a jómódú, jó családból származók ne kerüljenek el falujukból, vagyis idegen falubeli legénnyel ne kössenek házasságot. Ennek az elvnek a szülőkön, rokonságon kívül gyakorlati végrehajtói voltak a falubeli legények is, akik az idegenből jött fiatal férfiakat tettlegességgel is igyekeztek távoltartani a falubeli lányoktól. Ha a település kisebb területi egységekre oszlott, pl. alvégre, felvégre, tizedre, városrészekre, ezeken belül is megfigyelhető volt endogám tendencia, elsősorban az udvarlás időszakában. Pl. a palócoknál ha más falurészből jött egy legény udvarolni a kiszemelt lányhoz, a helybeli legények meglesték, megverték, elűzték, nemegyszer emberhalál lett a vége. Magánál a házasságnál már nemigen vették figyelembe a településen belüli endogámiát, hacsak a különböző falurészekben lakók egyúttal nem tartoztak más-más paraszti rétegekhez. A lakodalmi szertartás egyes mozzanatai is őrzik a valamikori endogámia nyomait. Ilyenek pl. a lánykiadásnál a menyasszony rokonságának vonakodó, időhalasztó, a vőlegény rokonságával szinte ellenséges magatartása, a más faluba vitt menyasszony nászmenete útjának kötéllel való elkötése. Endogámia lehet egy foglalkozási ágon, paraszti rétegen belül is. A pásztorcsaládok egymás között házasodtak, s még itt is foglalkozási ágak szerint, pl. a juhász általában juhász lányát vette el. Gazdalegény azonos nagyságú vagyonnal rendelkező lányt kellett, hogy elvegyen. „Guba gubához, suba subához” – mondja a közmondás. – Vegyes nemzetiségű vagy vallású falvakban a II. világháborúig az azonos nemzetiségűek és vallásúak házasodtak csak össze, vagyis saját csoportjukon belül házasodtak, mentek férjhez. Ilyen esetekben vallási, nemzetiségi endogámiáról beszélhetünk. A különböző endogám tendenciák általában együttesen jelentkeznek, a vallási, vagyoni, lokális csoportok gyakran egybeestek, pl. a falu eredeti magjában lakó, ref. magyar nagygazda családok egymás között házasodtak. Az endogámia ellentéte az → exogámia. Néprajzi értelemben megkülönböztetünk exogám és endogám jellegű településeket. Az endogám falvakban szégyen a legénynek, lánynak más falubelivel házasságot kötni, csak egymás között házasodnak. Ilyen település azonban igen kevés van, azért általában inkább endogám tendenciájú településekről szólhatunk, ahol az endogámia elvként megvan, de gyakorlatilag más falvakkal is összeházasodnak. Gyakori az is, hogy az endogámia falun belül csak egy paraszti rétegre, valláscsoportra korlátozódik, pl. csak az ev. nagygazda lányokat nem engedik ki a községből. (→ még: házasság) – Irod. Bodrogi Tibor: Társadalmak születése (Bp., 1962).