erszény

TARTALOM

eseménymagyarázó monda

érvágó

állatgyógyászati eszköz, kb. 12 cm hosszú vaspenge, amelynek egyik végén kiugró késszerű darab van. Az érvágót esetleg maga az állatorvosló készíti kaszadarabból kiképezve az ütő részt. Ha a marha beteg, rossz állapotban van, de a betegségnek semmiféle jellegzetes tünete nincsen, eret vágnak rajta. Az állatgyógyító műtétkor az állat nyakát spárgával áthurkolja, a spárgát meghúzza, majd kitapintja a kidagadó nyaki vénát, az érvágót ráhelyezi és arra ügyesen ráüt az ütőfával, mire a megnyitott érből hosszú sugárban kiömlik a vér. Egy nagy állatból egy-két liter vért enged ki. Ha már elegendő vért eresztett ki, a spárgát ellazítja és a vágás helyét ujjával kis ideig összeszorítja. Legtöbbször a nyakon vág eret, ritkábban másutt, pl. a lábakon körömgyulladáskor. Ha a birkát a „vér szorítja”, a „vér bántja”, a juhász a birka szeme feletti nagyobb eret (vénát) megböki késsel, „vért ereszt”. A mai népi birkagyógyászatban a birka szem feletti vénájának erelése egyformán elterjedt a Dunántúlon, az Alföldön. (→ gyógyító) – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (III., Bp., 1911); Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében (Kolozsvár, 1943); Vajkai Aurél: A szentgáli juhászat (Bp., 1943).