eskü

földöntúli hatalmak büntetésének, bosszújának való alávetésről szóló nyilatkozat arra az esetre, ha az ember adott szavát nem tartaná meg, vagy az valótlant tartalmazna. A szokás majdnem minden népnél fellelhető, és történeti nyomai a vallásos hiedelmek keletkezésével párhuzamosan jelentkeznek. Különböző dologra lehetett esküdni, mint pl. tűzre, vízre, hóra, földre, állatra stb. Az obi-ugoroknál külön helyet foglal el a medveeskü; a vogul nép képzeletében „...a medve mint az igazság, különösen az eskü szentségének őre s mint a hamisságot szigorúan megtorló felsőbb hatalom...” (Munkácsi Bernát) jelentkezik. Az állatesküvel rokon a véreskü, amelyet a magyar fejedelmekkel kapcsolatban Anonymus is feljegyzett a néphagyomány alapján. A véreskünek egyik változata az, amikor a szerződő felek nem saját vérüket folyatták, hanem kutyáét vagy farkasét, vagy vér helyett bort öntöttek egymásnak; ez azt jelképezte, hogy a szerződés megszegése esetén az ő vérük is úgy folyjon, mint az állatoké vagy mint a bor. A magyaroknál hosszú ideig fennmaradt a földeskü vitás tulajdon- vagy örökjogi ügyekben, de főleg határperekben. A földre való esküvéssel történő bizonyítás számos oklevélben előfordul; a félnek és eskütársainak födetlen fővel, öv nélkül és mezítláb a vitás földön vagy egy abban ásott gödörben, egy marék földet fejük fölé helyezve kellett esküdniük. Az önmegátkozás (→ átok), amely minden eskü velejárója, itt a temetésre utal, mert az esküt tevő öltözete tulajdonképpen a középkorban szokásos temetési ruha volt. A szépirodalomból ismeretes Arany János földre esküvő Vén Márkusa. Emlékét a népnyelv is megőrizte a „föld nyeljen el, emésszen el” átkozódásban. A 18. sz.-ig az úriszéki gyakorlatban is az esküt még eskütársakkal kellett letenni, akik az eskütevő szavahihetőségét bizonyították. A bíróság állapította meg az eskütársak szükséges számát a bűncselekmény súlya, ill. a bűncselekményért kiszabható büntetés nagysága szerint. Ha az eskütársak (rendszerint 40 személy) letették az esküt, a vádlott szabadult a vád terhe alól; ez volt a tisztító eskü. A bíróság azonban 20 személy esküjével is megelégedett, ha a vádlott „lerakja a fejét”, tehát a fejére esküszik; ez volt a fejre letett eskü. Szokásos még ma is a becsületre, asszonyoknál a gyermekük életére, egészségére való esküvés. A tisztviselők évszázadokon át esküt tettek, ma fogadalmat tesznek. A levéltárak, továbbá a falusi bíróládák a falusi elöljárók hagyományos esküformáiból sokat őriznek. – Irod. Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI–XVII. században (Bp., 1954); Erdődi József: Véreskü, földeskü (Magy. Nyelv, 1963); Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása (Bp., 1964).