eszmei község

olyan közigazgatási egység, amelyet valamely uradalom területén hoztak létre. Föld- és háztulajdonos törzslakossága nincs. Népessége az uradalom alkalmazottaiból, cselédeiből állt. Képviselőtestülete, elöljárósága is az uradalom alkalmazottai és tisztségviselői közül került ki. Az eszmei község tehát tulajdonképpen egy községi hatóságot gyakorló magánuradalom. – Az eszmei községek ősei az ún. önálló puszták, amelyeknek létrehozására 1851 után nyílt lehetőség. A földbirtokosok kivehették pusztáikat a községi kötelékből, ill. megakadályozhatták, hogy azok valamelyik községhez kerüljenek. Az így önállósított pusztákat közvetlenül a járási hivatal alá rendelték. Adójukat egyenesen az állami adóhivatalba fizették. Birtokosaik ezáltal megmenekültek a magas községi pótadók fizetésétől. Az 1850 utáni évtizedekben több száz önálló puszta alakult Mo.-on. Szaporodásuk nagy ellenállást váltott ki a községek részéről. 1871-ben és 1886-ban az állami törvényhozás kísérletet tett megszüntetésükre. E törekvésnek azonban kevés eredménye lett, sőt ebben az időben sok önálló puszta eszmei községgé alakult. Különösen sok eszmei község jött létre Tolna, Bács-Bodrog és Somogy megyében. Közülük több nem is képezett összefüggő területet, mint pl. a Tolna megyei Majsamiklósvár. – Magánbirtoklású ipartelep is átalakulhatott eszmei községgé. Ilyen ipartelepen létrejött eszmei község volt Tatabánya. – A századforduló után az eszmei községek száma csökkenni kezdett. Megszűnésüknek kétféle módja volt: a szomszéd községhez, ill. községekhez való hozzácsatolás; vagy az eszmei jelleg megváltoztatása, azaz valódi községgé alakítás. Az utóbbi mód általában birtokeladással, parcellázásokkal, zárt faluközpont létrehozásával és a községi autonómia gyakorlására képes népesség odaköltöztetésével járt együtt. 1940-re már csak 6 eszmei község működött Mo.-on: Kisszállás, Mezőhegyes, Pusztavacs, Kivadár, Somogytarnóca és Fürged. – Irod. Benisch Artúr: Az eszmei (uradalmi) községek alkonya (Pécs, 1940).