etnogenezis

olyan történeti folyamat, amelynek menetében egy populáció etnikus egységgé formálódik nyelvi, antropológiai, demográfiai és etnográfiai tekintetben. Az etnogenezis lényegében integrációs folyamat, az együttélés következtében kisebb-nagyobb mértékben eltérő csoportok, néprészek homogenizálódnak. A néppé válás menetében egymáshoz közel álló nyelvek, nyelvjárások egységesülnek, környezetüktől elkülönülnek, vagy nem rokon nyelvek kereszteződnek igen változatos mértékben, ill. csoportok más nyelvet vesznek át. Az együttélés, a bizonyos mértékű érdekazonosság, a nyelv, a közös őstől való származás (esetleg fiktív) tudat egybefonódása járul hozzá az etnikai egység kiformálódásához. Minden esetben döntő az etnogenezis folyamatában az integráló erő szerepe. Ez leginkább valamilyen intézmény, nemzetség, törzs, állam, falu, egyház, stb., amely ideológiával rendelkezik. Hatékonyságuk az integrációban azonban igen változékony, s jelentősen függ az együttélő közösség normáitól és a → dezintegráció irányába ható erőktől. Így pl. az állam nyelvi integráló törekvéseivel eredményesen állhat szemben a falu közösségi tudata, eltérő nemzeti tudata. Az integráció hatékonyságát tekintve a minőségnek nagyobb jelentősége van, mint a mennyiségnek. Számos tudomány (társadalom-, történet- és természettudomány) részt vállal a népek kialakulásának, formálódásának vizsgálatában. Közöttük az etnográfiának csak akkor van kiemelkedő szerepe, ha írásos források a kérdésben semmi eligazítást nem nyújtanak. A századfordulón még jellegzetesen néprajzi feladatnak tekintették, sőt a kutatás egyik fő céljának. Ebben a periódusban az etnogenezis vizsgálata csak a néppé válás kezdeti szakaszaira korlátozódott. Ahogy visszaszorult az európai etnológiai vizsgálatokban a néprajz szerepe az etnogenezist tekintve, úgy bontakozott ki az a felismerés is, hogy ez az élő népeknél nem lezárható folyamat. A kezdeti s kétségtelenül döntő kialakulási periódust olyan szakaszok követik, amelyek lényegesen módosíthatják egy nép etnikus arculatát. Pl. a 12. sz.-i spanyol, bolgár, litván, francia nép etnikus tekintetben is jelentősen különbözik a 20. sz.-itól, tehát indokolt, hogy az etnogenezis vizsgálatában a későbbi mozzanatokat is figyelemre méltassák. – Irod. Tokarjev, Sz. A.: Az etnogenezis problémája (Ethn., 1950).