após

köznyelvi rokonsági kifejezés, amely az ego házastársának apját jelöli. Az „apa” főnévből képzett após szó mai jelentésében aránylag későn a 18. sz. végén fordul elő írásban először. Valószínű, hogy a finnugor eredetű ip-ot szorította ki a köznyelvből, amelynek írásos emléke már a 14. sz.-ban megtalálható. Az ipam apósom jelentésben mint hivatkozó rokonsági terminus jelenleg egyes vidékeken a tájnyelvben használatos. Az após megszólítása a vő vagy meny részéről azonos az édesapa megszólító terminológiájával, vagy az apa főnévből képezett, de a vér szerinti apa megszólításától különböztető módon történik, pl. a mátraaljai palócoknál az apát apámnak, édesapámnak, míg az apóst apámuramnak szólították. Az utóbbi megszólításnál az uram tiszteletet, viszonyt fejezett ki. Gyakoriak az apósom, apóm, apám szólítások is. Az apóst feltétlen tisztelet illeti meg gyermeke házastársa részéről. Tanácsot, segítséget gyakran kérnek tőle. De veje vagy menye életébe csak akkor van beleszólása, aktív szerepe, ha együtt lakik velük. Tekintettel arra, hogy a magyar paraszti társadalomban a fiatal pár ideiglenesen vagy véglegesen a férfi szüleivel, rokonságával lakott együtt, az após és a meny viszonyát meghatározta, hogy az após egyúttal családfő, a paraszti gazdaság irányítója is volt. Mint családfő: gazda, feleségén, a gazdasszonyon keresztül irányította menye vagy menyei munkáját, fegyelmezte őket. Az após személyét a menyek a legnagyobb tisztelettel vették körül, nyíltan ránézni, jelenlétében hangosan beszélni, nevetni nem mertek. Csak akkor szólították meg, ha elkerülhetetlen volt. A nagycsaládban előfordult, hogy az após, helyzetével visszaélve, szexuális viszonyban volt menyével. Az önálló kiscsaládban a rokonságtól külön élő házaspár számára az após alig több, mint egy tanácsot, segítséget adó tiszteletre méltó idős férfirokon. – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).