aszalókemence

nagy mennyiségű, kereskedelmi értékesítésre szánt gyümölcs, főként szilva és alma aszalásához készült speciális építmény és tüzelőberendezés. Az egyszerűbb nyílt tüzű aszalókkal szemben, amelyekben a láng melege, füstje az aszalórácson át közvetlenül is éri az aszalványt, az aszalókemence zárt tűzhelyes. A gyümölcsösben kisebb eresszel, tornáccal kiegészített épületeket emelnek. Ebben alul a padlózatra cserépedényből, kályhákból sorba rakott boltozatos zárt tüzelőterű kemencét építenek. A kemence szája az épületen kívülre nyílik, füstlyuka az aszalókemence hátsó oldalán van. Kedvelik az U alakban rakott kemencéket, ez jobban értékesíti a tűz melegét, ilyenkor a csempékből rakott hengeres boltozatot visszafordítják a tüzelőnyílás mellé, s így a tüzelőnyílás szomszédságába kerül beépítésre a füstnyílás is. Az aszalókemencéket gyakran kémények beépítésével teszik még használhatóbbá. A kemencével fűtött aszalótérben felül több sorban beépített rudakon nyugszanak az aszalókosarak, bennük az aszalni való gyümölcs. Az aszalótérnek általában ablak nagyságú, magasan beépített ajtaja van. Azon át rakodnak ki- s be, szellőztetik ki a párássá váló levegőt. Az aszalókemencéket 4–6 napon át állandóan fűtik. Kb. ennyi idő alatt készülnek el az egyszeri berakodással. Tüzelőanyagul gyümölcsös- vagy szőlőbeli hulladékfát, gallyat, venyigét használnak. Az aszalókemencéket a hazai kutatás Szatmár m.-ben találta meg. Az Avas-hegységből, Szinérváraljáról és környékéről nagy mennyiségben exportáltak aszalványt Mo.-on kívüli területekre is. – Irod. Györffy István: A szatmármegyei szilvaaszalók (Népr. Ért., 1911); Győrffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943).

Szegényes kerti aszalókemence. A tetejére beágyazott kasban aszalódik a szilva (Rétköz, Szabolcs-Szatmár m.)