átadás

a kultúra fennmaradása, átalakulása, változása folyamatában az a tevékenység, amelynek során egyes személyek vagy csoportok olyan ismereteket közvetítenek más személyeknek vagy csoportoknak, amivel azok még nem rendelkeznek. Tehát kommunikációs folyamat, amely új információkat visz át más társadalmi egységekbe. Egyaránt beszélhetünk spontán és tudatos átadásról. Jellegét tekintve két fő irányát különböztetjük meg: nemzedékek és társadalmi csoportok közötti ismeretátadást. A nemzedékek közötti átadás jelentős mértékben a családon belül zajlik le, mindenesetre az idősebb, tapasztaltabb korosztályok adják át ismereteiket a fiatalabbaknak. Az átadás módja a népi kultúrában döntően mindig példamutatásra és szóbeliségre épül. A néprajzi szakirodalomban belenevelődésnek is nevezik azt a tevékenységet, amikor a szülők, nagyszülők, rokonok minden munkájuk, tevékenységük során maguk mellé veszik a gyermeket, hogy megfigyelés révén ismereteket sajátítson el. Kisebb mértékig ezt magyarázat is kiegészítheti, de enélkül is számottevő benne a tudatos elem. Az átadásnak ez az útja messzemenően a kultúra stabilitását eredményezi, a konzerváló tendenciákat erősíti, mert eléggé zárt ismeretrendszert közvetít. Ebben a folyamatban nemcsak konkrét ismeretek, hanem világnézet, erkölcsi normák, értékítélet és magatartásformák is meggyökereződnek, tehát egy ideológiai rendszer is kialakul. – A társadalmi csoportok közötti ismeretátadás a népkultúrában hasonló úton és módon történik, csak kiterjedtebb körben. Végrehajtói általában egyes személyek és nem az egész közösség. Zártabb társadalmi egységekben ugyanúgy a stabilitás és kontinuitás irányába hat, mint a nemzedékek közötti, de szélesebb érintkezés esetén már új ismeretek, → innovációk befogadásához vezethet. Dialektikus ellentétpárja, az → átvétel a kultúra megújulásának egyik forrása. Társadalmi csoportok között az átadás szintén kiterjedhet nemcsak konkrét ismeretek, hanem elvek, normák körére is. Az átadás elvben ritkán korlátozott, csak bizonyos különleges ismeretanyag átadására ismerünk tilalmakat. Mesterségbeli tudás kulcsai (pl. egy bőrkikészítő eljárásban), emberfelettinek tartott képességek (pl. boszorkányság), speciális ismeretek (pl. javasasszonyoknál) lehetnek ilyenek. Gyakorlatilag az ismeretátadás itt tárgyalt módja, mivel csekély hatókörű kommunikációra épül – a példamutatás és a szóbeliség személyes érintkezést tételez fel –, különösen kezdetlegesebb közlekedési viszonyok mellett igen szűkkörű. Így az átadás leginkább kisebb körzeten belül történik, az egymással sűrűn érintkező közösségek, személyek között. Ennek ellenére hosszabb időszak alatt lépcsőzetes terjedéssel néha nagy területet is átfog. – Az átadás még nem jelent szükségszerűen átvételt vagy befogadást. A példamutatásra és szóbeliségre épülő átadás a tudatos változtatási szándékon túlmenően is eleve magában hordja a variálódás lehetőségeit. A kezdetlegesebb átadási módok mellett a népi kultúrában is számolni kell az újabb s korszerűbb megoldások (iskola, sajtó, rádió stb.) szerepével. A nemzetközi szakirodalom az átadás fogalomkörét különféle más fogalmakban feloldva is tárgyalja. Ilyenek: adhézió, → adaptáció, akceptáció, → asszimiláció, → akkulturáció, kulturális érintkezés, kulturális fúzió, kulturális csere, kontakt zóna stb. (→ még: lesüllyedt kultúrjavak elmélete) – Irod. Gunda Béla: The Investigation of the Culture in Ethnology and Folklore (Midwest Folklore, Vol. I. No. 2., Bloomington, Indiana, 1951); Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje (Bp., 1952); Hultkrantz, A.: General Ethnological Concepts (Copenhagen, 1960); Ujváry Zoltán: Átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban (Műveltség és Hagyomány, 1961); Ortutay Gyula: Az iskolai nevelés szerepe a parasztság kultúrájában (Ethn., 1962).