Badár Balázs (1855–1938)

egyik leghíresebb magyar fazekasmester. Mezőtúron született és élt, Szappanos Imre korsósmesternél tanult, 1878-tól cinálló mester. Korai munkái mezőtúri használati cserépedények. Különleges vázáival, díszedényeivel a századvégi kiállításokon tűnt fel. Stílusa a helybeli népi díszítés és a korai szecesszió egyéni ötvözete. Vevőköre főleg az alföldi mezővárosok értelmisége, úri közönsége. Működése a magyar népi fazekasság válságos korszakára esik, műveivel magasabb társadalmi osztályok ízlésének akart megfelelni. Nagy hatással volt az Alföld fazekasságára. Edényeit bepecsételt mesterjellel látta el, több jelet használt. – Irod. Rácz Lajos: B. B., egy magyar parasztfazekas (Magy. Iparművészet, 1911); Móricz Zsigmond: „Mezőtúri csörgős korsó” és „Céhláda” 1927, ill. 1940 (Riportok, 1920–29, Bp., 1958); Kresz Mária: A Nagykunság fazekassága (Jászkunság, 1971).

Badár Balázs szignói és pecsétjei

Kanta (Mezőtúr 20. sz. eleje. Badár Balázs munkája)

Szilke (Mezőtúr, 1923. Badár Balázs munkája)