bakszekér

vékony husángokból vagy cirokszárból összeállított, szánra emlékeztető → utánzó játékszer, amelyet a földön húzogatnak. Fő alkatrészeit két db félkörívben meghajlított pálca, egy rövidebb, villás ágú és egy hosszú, rúdnak szolgáló husáng képezi. A bakszekeret rendszerint tavasszal készítik, amikor a vessző jól hajlik. Előfordulása szórványos, főként a nyelvterület peremvidékein találkozunk vele. Elnevezése változatos: bakszekér néven északi, palóc területen ismeretes, bakcsacsa, bakcsicsa a neve Zalában (Göcsej, Hetés), bakinak mondják a Zempléni-hegység lakói. A csíki, háromszéki székelyek bakszán, bakszánka, a Brassó vidéki csángók berszán néven ismerik. A bakszekér eredetileg kezdetleges szállítóeszköz lehetett, amelyet széna, lomb, rőzse csúsztatással történő szállítására használtak. Gyermekjátékként szlovák, román, bolgár és távolabbi területeken is megtalálható Európában, elsősorban hegyvidékeken. – A bakszekér szó Gömörben és Vasban a kétkerekű kordé, a Répce vidékén, Vasban a → targonca megnevezésére használatos. Bakszánnak a székelyek valódi ’faeregető’, ’erdőlő’ szánokat is neveznek. Ez utóbbiakat nevezik még bakontának, bakócának is. – Irod. Bödei József: Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához (Népr. Ért., 1943).

Nyers vesszőből kötött bakszekér (Gömör m.)

Bakszekér, a rugalmas szállítóeszközök őse

Bakszekérrel játszó kisfiúk (Bernecebaráti, v. Hont m.)