Balassa Iván (Báránd, 1917–)

etnográfus, a Magyar Mezőgazdasági Múz. főigazgató-helyettese (1966–), a történelemtudományok (néprajz) doktora (1966). A debreceni tudományegy. bölcsészettudományi karán doktori és tanári oklevelet szerzett (1940). A debreceni egy.-en (1938–), a kolozsvári egy.-en gyakornok (1940–), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. (1941–), majd a bp.-i Néprajzi Múz. (1944–) muzeológusa, osztályvezető, később főig., a sárospataki Rákóczi Múz. ig.-ja (1956–), a Művelődésügyi Min. osztályvezetője (1961–). Szerk. az Ethnográfiát (1949–56), a Magyar Népművészetet (1950–54), a Néprajzi Múz. Értesítőjét (1954–55), a Sárospataki Rákóczi Múz. Füzeteit (1956–60), a Magyar Mezőgazdasági Múz. Közleményeit (1969–70). A Magyar Néprajzi Társaság titkára, alelnöke, majd ügyvezető alelnöke (1969–), a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szervezetének alelnöke (1969–71). A magyar földművelés néprajzi és nyelvészeti problémáival foglalkozik. A folklór területén elsősorban a temetők néprajzáról és a mondákról írt, de érintette az agrárproletár mozgalmak kérdését is. A népi díszítőművészet területén elsősorban a pásztorfaragásokkal foglalkozott. Számos tanulmányt írt a magyar néprajz egyes korszakaival és jeles egyéniségeivel kapcsolatban. Az egyetlen mo.-i középiskolai néprajzi tankönyv szerzője. – F. m. A debreceni cívis földművelés munkamenete és műszókincse (Debrecen, 1940); Magyar néprajz (A mezőgazdasági középiskolák III. osztálya számára, Bp., 1947); A Néprajzi Múzeum favilla-gyűjteménye (Bp., 1949); Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban (Sárospatak, 1956); Vezető a sárospataki várban (Sárospatak, 1960); A magyar kukorica (Bp., 1960); Karcagi mondák (XI., Bp., 1963); Magyar népi díszítőművészet (társszerzőkkel, kínaiul, Peking, 1963); Földművelés a Hegyközben (Bp., 1964); Ethnographische Sammlungen der Museen in Ungarn (Szolnoky Lajossal, Bp., 1964); A múzeumi kiállítások tudományos előkészítése (Bp., 1964); Magyar Múzeumok (Béni Gyöngyivel, Bp., 1969); Az eke és a szántás története Magyarországon (Bp., 1973); Lápok, falvak, emberek (Bp., 1975).