áfonyafésű

fésűszerű fogakkal elátott lapátforma eszköz, amellyel az → áfonya bogyóit tépik le. A piros és fekete áfonya a székelyek gyűjtögető tevékenységének fontos terméke. Az áfonyafésűt a Sopron-Kőszeg vidéki hegyekben, a gömöri magyaroknál, a székelyeknél használják. A két előbbi vidéken az áfonyafésű használata és elterjedése szoros összefüggésben van az Északi-Kárpátokban (lengyel, szlovák, hucul), az Alpokban használatos formákkal. Az erdélyi magyaroknál és románoknál az erdei termékeket felvásárló üzletek útján vagy vándor móc faedényárusok, pásztorok révén honosodhatott meg. Az csakis egy centrumból terjedhetett el, s kialakulási helye a Kárpátoktól nyugatra lehetett. Ismerik Skandináviában is. Terminológiai egyezések miatt arra is gondolhatunk, hogy egyes vidékeken német telepesek terjesztették. A gömöri magyaroknál az áfonyafésű neve ref, a stószi német dialektusban Ref. A szepesi szászban Raff a lenfésű neve. Az áfonyafésűt az árvai és beszkideki lengyel nyelvjárásokban is raf, rafać, rafacka, rafka néven ismerik. – Irod. Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Setkowicz, J.: Rafi orawskie (Etnografia Polska, XII. 1968).

Áfonyafésűk: 1. Svedlér (v. Szepes m.) 2. Rábort (Vas m.) 3. Huculvidék (Kárpát-Ukrajna) K. Moszyński után