| baltázás | TARTALOM | Bán Aladár (Várpalota, 1871–Bp., 1960) |
egyetlen hatalmas tölgyfatörzsből faragott, kb. 3 m magas és a hajó orrán függőlegesen álló oszlop. Feladata, hogy a hajó végét éles szögben bezárja, amennyiben az oldaldeszkák végeit a bálvány zsilipezésébe szegezték be. A hajó farán is állott egy ilyen oszlop, amelyet fartőkének neveztek. A → tetejes hajók vagy búzáshajók, valamint a nagy halasbárkák vagy tökös bárkák orrtőkéjét rendszerint díszítették. A díszítés abból állt, hogy alkalmas tölgy- vagy diófából egy olyan formájú, előre csigaformán göndörödő testet faragtak, mint amilyen a nagybőgőnek a feje. A bőgővel ékesített bálvány után a búzáshajókat bőgős hajóknak is nevezték. – Irod. Betkovszki Jenő: A tiszai fahajók építése, javítása, népe (Szolnok, 1968).