bánatpénz

a → foglaló (lat. arrha) egyik fajtája (arrha poenitentialis), olyan pénzösszeg, amelynek lefizetése esetén a vevő a vételtől (a szerződés érvényesítésétől) minden további kártérítés nélkül visszaléphet. A bánatpénzt a vevő előre fizeti és ha a vételtől bármely ok következtében eláll, a bánatpénzt elveszti. A bánatpénz a foglalótól abban különbözött, hogy a szerződés megkötése alkalmával vagy azt megelőzően nem adták ténylegesen át, hanem csak megígérték. De különbözött a későbbi bánatpénztől is, amelyet nemcsak megígérni, hanem ténylegesen előre le kellett tenni. Különös jelentősége van az árveréseknél. Adásvétel esetében általában akkor adják, ha a közvetlen vételt valami akadályozza, de a vevő biztosítani akarja a maga számára bizonyos feltételek között, legtöbbször bizonyos ideig az árut. Vásárokon, piacokon is adnak bánatpénzt olyan esetekben, amikor a vevő nem rendelkezik a vásárláshoz szükséges pénzösszeggel. – Irod. Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941).