baraboly (lat. Chaerophyllum bulbosum)

ernyős virágú növény, répagyökerét, főleg a gyermekek, nyersen eszik. A 18. sz.-ban még a felnőttek is rendszeresen fogyasztották. Torda környékén napjainkban meghámozzák, apró szeletre vágják és ecettel, savóval leöntve hús mellé kerül az asztalra. A Hajdúságban, Szatmárban, Beregben, a Mezőségen azt vélik, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. – A 16. sz.-i erdélyi fejedelmi szakácskönyv szerint a barabolyt salátaként eszik. Többféle fogyasztását írja le K. Mátyus István is, nem felejtkezve el különböző orvosi hasznáról („a’ Venusra-is ösztönözni, a’ szívet vidítani, az agyvelőt erősíteni tartatik”). A baraboly 18. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet is megörökítette, amelyből kiderül, hogy a város piacán árulták:

A piaci kofa készíti a bicskát.

Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát,

Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el

Az erdőre, rakd meg magad galambbeggyel:

Megveszik az urak, mert jó salátának,

Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának.

A barabolynak igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföldön: baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, fődi pityóka, turbolya; Zemplénben: bóbiska, trombujka; Vas m.-ben: gusbót; Nyitrában: mihálka; Hevesben, Nógrádban: mihóka, pisojka; a Tisza vidékén: turbolyka). A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a 16. sz.-i szakácskönyv-irodalmunkban is előfordul. Maga a baraboly 16. sz. előtti ukrán vagy román eredetű jövevényszó a magyar nyelvben, de népünk a baraboly fogyasztását a szó átvételétől függetlenül már korábban ismerte. A baraboly Jókai Mór fantáziáját is megragadta Bálványosvár c. regényében (Imola zsákszámra szedi a barabolyt s az egyéb ehető vad növényeket). A barabolyt eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. – Irod. Moszyński, K.: Kultura ludowa slowian (I. Krakow, 1929); Bán Imre–Julow Viktor: Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1964); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).

Baraboly