Báródság

Élesdtől a Királyhágóig a Sebes-Körös jobb partján húzódó táj neve. Első magyar lakói a honfoglalás után az Erdélybe vivő hadiút őrzésére rendelt királyi jobbágyok voltak. Falvaik eladományozás útján a sólyomkői uradalom részévé váltak. Első román lakóik a 14. sz. folyamán jelentek meg, majd a terület székhelye, Magyarbáród (később Nagybáród) fokozatosan elrománosodott. Az erdélyi fejedelemség kialakulása idején – Szapolyai János és fia, János Zsigmond uralkodása alatt – a vidéket ismét katonai területté szervezték. Létrehozták a Báródsági nemesi kerületet a Királyhágó környéki román falvakból. Lakói a Királyhágón áthaladó erdélyi fejedelmek és főrendek védelmét és szolgálatát látták el. A kerület jelentősége a Rákóczi-szabadságharc után megszűnt, gyűlései formálissá váltak, kapitányi címe vármegyei méltósággá vált. A Báródság mai magyar lakóinak többsége Élesden és Réven, valamint néhány környező kisebb községben lakik.