békedal

a politikai dal alkalmi válfaja, a két világháború idején az egyszerű emberek békevágyát megszólaltató lírai dal. Széles körben voltak ismertek, némely típus mindkét háborúban aktualizálódott: „Komáromi (Odesszai) kikötőben áll egy hadihajó; Galícia (Oroszország) homokjába árok van építve ...”, gyűjtésüket azonban elhanyagolták. 1. A békedalok egy csoportját a fronton szolgáló katonák (Magyar bakák imádkoznak: legyen béke újra!) vagy hozzátartozóik (Imádkozzunk, magyar lányok, legyen béke újra!) énekelték. Ezek → katonadalból, esetleg → szabadságos katonadalból vagy → háborús katonadalból vannak átalakítva. E békedalok foglalkoznak a béke jelképeivel (Fehér kendő boldog békét jelenti; Gyűjtik már a babérágat a békekoszorúra…), felidézik a békebeli élet szépségeit (Egy országot adnék oda cserébe, Ha megjönnék holnapután estére; Áldás, béke lesz az úr itt a földön…) és tiltakoznak a szenvedések ellen (Majd ha egyszer vége lesz a sok-sok szenvedésnek…). A háború végén az egyéni tragédiától való félelem (Nem dörög már a sok ágyú, talán béke akar lenni…) és a boldog bizakodás (Vége van a háborúnak, megvan a nagy béke; Megszabadult száz haláltól, haza visz az útja…) kettőssége látszik a dalokon. – 2. a békadalok tudatosabb csoportja ismert szerzők alkotása. Közülük Bodrogi Zsigmond 1915-ből való „Színaranyból van a béke trombitája ...” kezdetű dala volt a legnépszerűbb, főként 1–2. versszakát énekelték némi változtatással. 1917 után a Forradalmi Szocialisták csoportja adott ki egy békadalt a → Kossuth-nóta dallamára (A háborút nem kívántuk, De a békét megcsináljuk…). A spanyol polgárháború idején népszerű volt a Dunajevszkij-féle Béke-induló, melynek magyar szövege (Harcra hív ez induló zenéje ..) ismeretlen szerzőtől származik. – Irod. T. Szerémi Borbála: Magyarországi munkásdalok (Bp., 1955).