Bencsik János (Tiszacsege, 1933) | TARTALOM | beneficiátus legelő |
újságíró, író. Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Már diákkorában néprajzi gyűjtőúton járt. Mint ogy.-i képviselő, beszédeiben a népnyelv és a népköltészet kérdéseivel is foglalkozott. Eredeti népköltési anyagot (meséket, balladákat) gyűjtött. Kéziratának egy része Sebestyén Gyula hagyatékából került a Néprajzi Múz.-ba. Eredeti népköltészeti gyűjtéseinél jóval nagyobb jelentőségűek szépirodalmi ihletettségű népmese-feldolgozásai, amelyek a klasszikus magyar mesegyűjteményekre és korabeli külföldi népköltészeti antológiákra támaszkodnak. Számos újabb kiadást megért mesekönyvei napjainkban is a magyar és más népek mesekincsének legkitűnőbb népszerűsítői. F. m. Székelyföldi gyűjtés (Kriza Jánossal, Orbán Balázzsal és Sebesi Jóbbal, Magy. Népr. Gyűjt., III. 1882); Székely Tündérország; Székely népmesék és balladák (Bp. 1885); Székely mesemondó (Bp., 1888); Székely népköltési gyűjtemény (Sebesi Jóbbal, Pest, 1866); Édes anyaföldem (Bp., 1920); Székely népballadák (Bp., 1921). Irod. Ortutay Gyula: B. E. (Írók, népek, századok, Bp., 1960); Kovács Ágnes: Das Elek Benedek Gedenkmuseum (Acta Ethn., 1970); Lengyel Dénes: B. E. (Bp., 1974).