besenyők

a török nyelvcsalád kipcsak nyelvet beszélő népe. A 9. sz. elején Ny-Szibéria Urál-környéki területén hoztak létre erős törzsszövetséget, amelyben iráni és ún. erdei finnugor törzsek is részt vettek. Nevük pecsenek változata egyes ugor nyelvjárásokban erdei emberek jelentéssel is megőrződött. A 9. sz. végén az oguzok, kipcsakok nyomására Ny-ra települtek, szállásterületük elérte a Prut folyót is, így közvetve előidézőivé váltak a magyarság Kárpát-medencebeli honfoglalásának. Súlyos harcokat vívtak a kialakuló kijevi orosz állammal is a 9. sz. végétől. 993-ból a keleti besenyőket sikerült a kijevi fejedelmeknek szolgálatuk alá kényszeríteni. A nyugati besenyők viszont a Balkán irányába vezettek hadjáratot. 1036-ban a Kijev ellen küzdő besenyőket döntő vereség érte, ennek következtében a Duna vonalától D-re telepedtek le a mai Bulgáriában. A Bizánci Császárság ellen viselt hadjárataiknak 1091-ben vetett véget katasztrofális vereségük. Nagyobb csoportjaik a bolgár román nép közé olvadtak be. Hazánkba több alkalommal telepedtek be kisebb-nagyobb csoportjaik. A 11. sz.-ban Mo.-on hozzávetőlegesen 150 településre lehet becsülni a besenyők közösségeit. Úttörőkként vagy a Ny-i határövezet határőreiként a királyi birtokokon települtek meg. Kiváltságaik azonban viszonylag rövid idő alatt elenyésztek, területi jogi autonómiát nem alakítottak ki maguknak. Feudalizációjuk során a 14. sz. közepéig beolvadtak környezetük népességébe. – Irod. Györffy György: Besenyők és magyarok (Kőrösi Csoma Archívum, 1939).