bírócsúfoló
tréfás → csúfoló dalainknak abba a nagy csoportjába tartozik, amely a falusi hatalmasságokat, tisztségviselőket (a bírót és családját, a rektort, a kántort és a papot) pellengérezi ki (→ még: valláscsúfoló). A csúfolás indítéka az, hogy a hatalommal bírók személye és viselt dolgai ellentmondanak hivatali tisztségük, hivatásuk komoly, felelősségteljes voltának. Bírócsúfoló népdalaink országszerte ismertek, két-három ötletet variálnak. Legnépszerűbb a
Megdöglátt a bíró lova, |
Megnyúzta a bíró maga |
kezdetű és a bíró dicstelen halálát megéneklő dal:
Úgy megütték a bírót, |
Egy nagy tökkel, hogy meghótt! |
Harmadnapos macskája, |
Bömbölve jár utána... stb. |
E csúfoló sorok legkorábbi variánsa a 17. sz.-i Vásárhelyi daloskönyv egyik vegyes tartalmú tréfás csúfolójában található meg. (Lásd: RMKT/3 120 sz. 10 vsz.) Bírócsúfolóink némelyikének erős szociális tendenciája van. A ló agyonrúgta a bírót, így siratják a falubeliek:
Szegény bíró, de kár volt! |
De jó húzó-vonó volt; |
A szegénytől elhúzta, |
A gazdagnak odadta, |
Örüljetek parasztok, |
Megholt a ti bírótok! |
Amit nem gondoltatok. |
Kipótolta a ti szürke lovatok. |