bogos kötés, borzas kötés

szövési díszítő eljárás, melynél „bogokat”, a vászon felületéből domborúan kiemelkedő csomókat képeznek azáltal, hogy a szövőszéken a készülő vászon- vagy gyapjúszövet egyes szálait, a tervezett minta szerint vastag vastű, vaspálca segítségével fölemelik. Készülhetnek így bogokból álló sorok vagy a többi szőttes díszítéshez hasonló szélesebben mintázott sávok, általában geometrikus motívumokból. A fölemelt szál színe azonos lehet az alappal, de lehet más színű is, a szál vastagsága is eltérhet az alaptól, esetleg anyaga is (pl. pamutvászonban gyapjú). Egyes vidékeken, mint pl. Széken (→ széki szőttesek) vastag pálcát használnak, és a nagy bogokat fel is vágják, amivel rojtokat vagy rojtsorokat nyernek. Ez a bogos vagy borzas díszítő eljárás Erdély több magyar népcsoportjánál ma is ismert. Régi emlékei előkerültek a Tiszántúlon is: feltehetően a múlt század végén másfelé is készítették. Maga a technika igen nagy múltú; ezzel az eljárással díszítették a kopt szőttesek jelentős részét. Elvében ugyanez a bársonyszövés is, amelyeknél a sűrű bogokat fölvágják. A 19–20. sz.-i magyar előfordulás talán ennek a szövőeljárásnak másodvirágzásába illeszkedik be, mely Európa számos táján megfigyelhető. – Irod. Meyer-Heisig E.: Weberei, Nadelwerk, Zeugdruck (München, 1956); Fél Edit–Hofer Tamás: A Néprajzi Múzeum 1962. évi tárgygyűjtése (Népr. Ért., 1963).

Mezőségi bogos kötéses párnavég