bolt

üzleti vállalkozás és az e célt szolgáló helyiség neve egyaránt. A középkori városi üzletek boltozatos helyiségei adtak alkalmat az üzlethelyiség bolt megnevezésére. Falvaink és mezővárosaink kereskedéseit és üzlethelyiségeit eredetileg lakóépületek szobáiból alakították ki. Előszeretettel létesítettek üzlethelyiségeket saroktelkeken álló házakban vagy L alaprajzú épületek utcai helyiségeiben. Az ilyen házak bolthelyiségeit közvetlenül, előtér nélkül az utcára nyitott ajtón át lehetett megközelíteni. Ha az üzlethelyiség utcasarkon állt, a bejárati ajtót gyakran az épület sarkára építették be. A boltok ablakai nem különböztek a falusi, mezővárosi épületek ablakaitól. Kirakatokat nem alkalmaztak, legfeljebb a falakra, ajtószárnyakra kiakasztott árukkal hívták fel a figyelmet, előfordult, hogy kis üvegszekrénykéket akasztottak ki, s abban mutatták be a féltettebb árucikkeket. A bolti élet jellegzetes velejárói voltak a cégérek, amelyeknek a használatát a később divatossá vált kirakatok és cégtáblák tették feleslegessé. Mezővárosaink üzleteinek hagyományos velejárói voltak a vasalt, díszesebb, igényesebb kivitelű, veretekkel is díszített ajtó- és ablaktáblák, csengők. A mészárszékek, hentesüzletek bolthelyiségei gyakran különálló építmények, deszkaházak, bódék voltak. Sajátságos kiképzésű volt utcára nyíló ablakuk. Az ablakot két deszkatábla fedte, és ha a boltot nyitni akarták, a felsőt felhajtották, kitámasztották, az alsót pedig lehajtották és vízszintes síkban rögzítették. Bolt szavunk délszláv közvetítésű középkori olasz jövevényszó. Az olasz volta szó (’ív, bolthajtás’) eredetileg bolta alakban került át nyelvünkbe. 1481 óta ismert üzlet értelme.

Utcasarokra nyíló bolt (Zenta)