boza

kölesből erjesztett, csekély alkoholtartalmú, savanykás ital; malátázás nélkül készült, világos színű sörféle. A déli kölestermelő övezetben az ázsiai török népek és a K-európai vidékek máig kedvelt házi, kisipari, ill. helyenként üzemi készítménye. A török nyelvekben az ital neve gyakran boza, révükön a szó nagy területen elterjedt. A készítmény és elnevezés utolsó jelentős európai népszerűsítése az oszmán-török hódítás idején zajlott le. (Ehhez kapcsolható szerb közvetítéssel a későn felbukkanó bácskai magyar boza.) Boza italt a magyar források 1519-től kezdve, tehát már a hódoltság előtt említenek. Neve a században bozaser formában is felbukkan. Fogyasztását Oláh Miklós (1536) a „Kunság” vidékéhez köti, ahol a boza nevű italt „a kunok kölesből és vízből saját eljárásuk szerint” készítik. Ugyanitt a 19. sz.-ban még ittak kukoricából erjesztett bozát. A boza keményítőtartalmú magvakból erjesztett italként Mo.-on ma már ismeretlen. A magyar boza szót nyelvészeink a kunból származtatják. Maga az ilyesféle sörkészítés a magyaroknál a kunok betelepülése előtt is elképzelhető. A boza, bozaser megjelöléseknek a borsodi, hevesi nyelvjárásokban máig élő ’megcsapolt csertölgy iható leve’ jelentése (viricselés) névátvitelen alapul. – Irod. Paládi-Kovács Attila: A boza kultúrtörténeti hátteréhez (Műveltség és Hagyomány, 1966).