bőcsőháló

a → bokorhálók típusába tartozó hajtóhalászati eszköz. Alakja egyik oldalán nyitott fél hengerhez hasonlítható: két párhuzamosan elhelyezett, félkör alakú, s ezeket középen merevítő egyenes vessző alkotja a káváját, melyet az elülső oldal kivételével feszes háló borít. Függőleges nyele kétágú, s úgy van a kávához és az ínhoz erősítve, mint a bokorhálónál. Az 1 m széles, 1 m magas bőcsőhálóba zavarják a parti bokrokban megbúvó halakat. A bőcsőhálót csak Herman Ottó írta le Erdélyből (Küküllő melléke); szélesebb körű elterjedése ismeretlen. A bokorhálók fogási elvének ismeretében kialakított helyi változatnak tekinthetjük a bőcsőhálót. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900).