bölcsőkáva

a kéregből vagy fából készült bölcső vagy csecsemőágy gyakori tartozéka a légy, szúnyog, napsütés, ill. szemmelverés ellen védő kendő (szemruha) tartására. Más neve: káva; D-Dunántúlon szemfa. Ív alakban meghajlított vessző vagy fából hasított pánt, esetleg másodlagosan felhasznált szitakáva. Fejlettebb fokon 2 vagy 3 pántból áll, lécekkel egybekapcsolva. Nagy múltra vall elterjedt volta (Eurázsia nagy részén és az É-amerikai indiánoknál), továbbá, hogy legkorábbról ismert ábrázolása – teknőbölcső fejrészénél – Ciprusból kb. i. e. 1750–1700-ból való. A bölcsőkáva eredetileg önálló alkatrész, amelyet rögzítés nélkül tűztek az ágynemű mellé. Keleten idővel a csecsemőágy, ill. a talpas bölcső mindkét végéhez illesztettek kávát, később egybe is építették vele, fönn léccel kötve össze. A kettős bölcsőkáva alkalmazása a török uralommal eljutott a Balkánra, legészakibb előfordulásai Baranya megyéből valók. – A széles, hasított fa bölcsőkáva az Alpok vidékén általában gazdagon díszített, vésett, karcolt, ékrovásos, áttört faragással. A legkorábbi ilyen bölcsőkávák a 17. sz.-ból ismertek. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Uebe Rudolf: Deutsche Bauernmöbel (Berlin, 1924); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl., 1960); K. Csilléry Klára: A magyar bölcső eredeti formája (Népr. Ért., 1966); Rasmo, Niccolo: Wiegenbögen (Bozen, 1967).

Bölcsőkáva „szemfa” (20. sz. eleje, Hetés)