farokkötés

a ló farokszőrének a felcsavarása és a visszacsavart fonadék megkötése. Célja, hogy sáros időben a ló farokszőre ne ragadjon tele sárral, de emellett sokszor a díszelgés is. – Gyakran nedvesen kötötték fel a farokszőrt, úgy hagyták egész éjjelen át, hogy másnap kibontva szép „habos”, azaz hullámos legyen a szőr. A farokkötésnek azonban volt mágikus jelentősége is: úgy tartja a néphit, főleg a katonák, huszárok között, hogy a felkötött farkú lovat nem éri baj, nem bukik fel, és lovasát hátulról nem tudja az ellenség levágni, lenyilazni, mert „meg van kötve”. A farokkötés régi keleti lovasszokás, a kínai Ming császárok idejéből már bőven vannak rá ábrázolások. Farokkötéses lovat ábrázol a Kolozsvári Márton és György Prágában álló Szent György-szobra (1372-ből), és ilyen többek között Schemel 1568-ból való kocsi rajzán a fogat felkötött farokkal. (→ még: sörényfonás) – Irod. Gönyey Sándor: Lófarokkötések Szilágy és Szatmár megyében (Ethn., 1942).

Bokrára kötés (Szilágyság).

Farok répa (Szilágyság).