haricska

TARTALOM

harmados

harisnya

1. a lábfejet és lábszárat fedő ruhadarab. Egyéb elnevezései: harizsnya, botos (DK-Dunántúl), kapca (Dunántúl), strimfli, fuszekli (D-Mo.). A magyar parasztviseletben új keletű, nem jelentős. Papucsviselet esetén a mezítlábasság, bocskor- és csizmaviselet esetén a kendőszerű → kapca felváltója. – A 16. sz.-ban feltalált kötött harisnya egyik válfaja vastag gyapjúból készült a 19–20. sz.-ban. Bokában gyakran elütő színű, háromszögletű, eresztéke van (bokás kapca), amely a korábbi szabott, bokában fűzős harisnya emléke. A Dunántúl DK-i részén viselik férfiak és nők papucsfélékkel, férfiak bocskorral is. A 19. sz. köznapi úri viselete nyomán országszerte többé-kevésbé elterjedt a nőknek a fehér vagy más színű pamutból kötött, gyakran dudorokkal díszített (csöcsös, rücskös) harisnyája, amely félcipőhöz illik. A népi viseletben általában megnyilvánul, hogy a vaskos láb a szépségideál. A harisnyát kapcások vagy süvegesek, kalaposok készítették. A nyári cérnaharisnyának a Sárközben kapca volt a neve. A fiatalok harisnyája és az ünnepi fehér volt; a világoskék inkább félgyászos jelentésű, míg a kávészínű, „barna” és fekete harisnyák az idős és gyászoló nők viseletéhez tartoztak. A torockói nők a piros csizmába piros-fehér vagy kék-fehér keresztbe csíkos harisnyát viseltek, ezek neve kapca vagy solovári volt. A harisnya ukrán eredetű szó. Első előfordulása 1470-ből való. – 2. Székely férfiak posztó → szűrnadrágja. A középkori szabott-varrott harisnya utóda, a szűrposztóból varrott férfiharisnya a 18–19. sz.-ban a Dunántúlon és a D-Alföldön is megvolt. A Székelyföldön a gatya fölött háziszőttes gyapjúszövetből varrt fehér, ellenző nélküli harisnyát viseltek a bocskor vagy a csizmaszár fölött, s szűk szárú ellenzőset húztak a csizmába (→ székelyföldi viseletek). – 3. A → lábbőr elnevezése Gömörben. – Irod. Fél Edit: Népviselet (Bp., 1962); Thiel, Erika: Geschichte des Kostüms (Berlin, 1968); Broby–Johansen, Rudolf: Az öltözködés története (Bp., 1969).