határkerülő

az a személy, aki jogtalan használattól, dézsmáló állatoktól, tolvajoktól védte a határ megművelt részét. Községek tavasztól őszig fogadtak határkerülőt, aki vigyázott, hogy a korai vetést, zsendülő füvet le ne legeltessék, a gyümölcsösökben, szőlőkben a madarakat hessegette. Legnehezebb dolga betakarításkor volt, amikor az érett gyümölcsöt, szőlőt, a mezőn összetakarított gabonát, veteményt tolvajok, nagyobb állatok ellen kellett megvédenie. – Nagyobb települések, határrészek szerint több határkerülőt fogadtak. Gyakori volt, hogy több gazda összeállt, és egymás mellett fekvő földjeikre közös őrzőt fogadtak. Nagy uradalmak kukorica-, dinnye-, szőlőcsőszt tartottak. A határkerülő általában 50–60 év körüli, már nehéz munkát nem bíró, de jó erőben levő szegényember volt. Dinnyecsősznek már csak az elesett öregek mentek el.