Havaselve, Havasalföld

Románia nagytájai, Muntenia és Oltenia magyar neve, a D-Kárpátok és a Duna közötti terület. A népvándorláskor különféle népek szállásterülete, birtokosai gyakran változtak. A 11–13. sz.-ban besenyők, uzok, kunok birtokolták, ekkor jelent meg itt nagyobb tömegben a románság is. A középkori magyar királyság a 11–12. sz.-ban vonta érdekkörébe a Kárpátok, az Olt és a Duna közti területet, a Szörényi bánságot (→ Szörénység, Kisoláhország, Olténia). A hűbéres területre magyar telepesek is költöztek, akik a Zsil fölső és középső folyása mellett, valamint a későbbi Mehedinti megye É-i részén telepedtek le, és az Erdélybe vezető szorosokat védték. A másik nagyobb, a középkorban részben magyarlakta vidék a Székelyföldtől D-re, a Kárpátokon túl eső dombvidék, a későbbi román Secueni m. volt. Erre a területre valószínűleg a Barcaság és a Székelyföld végleges benépesülése után (13. sz. eleje) költöztek védelmi céllal magyarok, de mindkét területen asszimilálódtak, amint a havaselvei román vajdák és a magyar királyság hűbéri kapcsolata meglazult (15. sz.). Emléküket ma az írásos feljegyzéseken kívül a helynevek őrzik. A mai havaselvei magyarság újabb kori eredetű, nagyrészt székely származású, és 19–20. sz.-i kivándorlással hagyta el hazáját. Többségében Bukarestben, jelentős számmal más nagyvárosokban (Piteşti, Ploieşti, Galati, Brăila, Craiova, Azuga stb.) él. Havaselve neve a régi magyar tájszemléletet őrzi, akár a Havasalföld. Eredetileg Havasokon túli, Havasok előtti területet, ill. a Havasok alföldjét jelentette. Ma mindkettőt egyre ritkábban használják. – Irod. Ürmösi Sándor: Elbujdosott magyarok Oláhországban (Kolozsvár, 1844); Dávid György–Nagy Zoltán: Magyarok a Kárpátokon túl (Kolozsvár, 1935); Lükő Gábor: Havaselve és Moldva népei a X–XII. században (Ethn., 1935); Oberding József György: Az óromániai magyarság (Pécs, 1940); Mikecs László: Csángók (Bp., 1941).