| herélés | TARTALOM | hérész, kárlátó |
történész, muzeológus. A kolozsvári ref. kollégiumban és a kolozsvári egy.-en végezte tanulmányait. 1914-ben az egy. érem- és régiségtani intézetének segédarcheológusa, később az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi gyűjteményének vezetője lett, majd 1938–44 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz.-ot igazgatta. A háború után előbb Bonyhádon próbálkozott néprajzi jellegű székely múz.-ot szervezni. 1961-től haláláig Szegeden élt. Ez volt életének legtermékenyebb kilenc esztendeje. A szegedi egy. irodalomtörténeti intézetének támogatásával rendezte sajtó alá élete legjelentősebb művét: Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez (I–III., Szeged, 1966–70). Több történeti, néprajzi, művelődéstörténeti tanulmányt és cikket írt, ezek közül kiemelkednek az Ethnographiában közöltek, melyek az erdélyi kerámiatörténettel foglalkoznak (1961–62). – Irod. Balassa Iván: H. J. (Ethn., 1971).