Herman Ottó (Breznóbánya, 1835–Bp., 1914)

etnográfus, természettudós, polihisztor, politikus. A magyar tárgyi néprajzi kutatások első jelentős alakja. Bécsben dolgozott, ott kezdett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat. Hazatérése után Kolozsvárt az Erdélyi Múz. Egylet alkalmazta preparátorként. Ettől kezdve fölfelé ívelt pályája, egymás után jelentek meg cikkei és tanulmányai, politizálni kezdett. 1876-ban Bp.-re került, a Természettudományi Társaság megbízta Mo. pókfaunájának fölkutatásával. 1884–86-ban halászati munkáihoz gyűjtött anyagot. Az 1885. évi országos kiállításon bemutatta halászati gyűjteményét, amely a Néprajzi Múz. magyar néprajzi gyűjteményének alapjává vált. 1894-ben a millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének megrendezésével bízták meg, amit sikerrel teljesített. A kiállítás néprajzi falujának kapcsán szenvedélyes vitába bonyolódott Jankó Jánossal. Ekkor fejtette ki elméletét a magyar ház fejlődéséről. Élete utolsó másfél évtizedét a magyar állattartás múltja kutatásának szentelte, de csak a történeti összefoglalóval és szakszótárral készült el. A mo.-i anyagi kultúra tudományos igényű vizsgálatának megalapítója volt. Evolucionista szemlélete a magyarság korai történetétől a jelenkorig igyekezett az „ősfoglalkozások”-ban (halászat, vadászat, állattartás) megrajzolni az életmód és a kultúra folytonosságát. Néprajzi munkásságában azonban ma az általa összegyűjtött pótolhatatlan anyag az értékes, elméletei és következtetései nagyrészt túlhaladottak. Halászati könyve finn, horvát, román kutatóknak adott ösztönzést hasonló művek elkészítésére. Munkásságán és példáján pedig egész magyar néprajzkutató nemzedék nevelkedett (Györffy István, Bátky Zsigmond, Ecsedi István és mások). Etnográfiai működése mellett ő volt a tudományos madártan megalapítója Mo.-on, továbbá elindító inspirációt adott a mo.-i ősrégészeti és antropológiai kutatásoknak is. – F. m. Magyarország pókfaunája (I–III. Bp., 1876–79); A magyar hadászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); A magyar ősfoglalkozások köréből (Bp., 1899); A madarak hasznáról és káráról (Bp., 1901, 1904, 1906, 1960); A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902); A magyarok nagy ősfoglalkozása (Bp., 1909); A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914). – Irod. Lambrecht Kálmán: H. O. az utolsó magyar polihisztor élete és kora (Bp., 1920); Székely Sándor: H. O. (Bp., 1955); Csermák Géza: A néprajztudós H. O. (Ethn., 1955); Ortutay Gyula: H. O. (Írók, népek, századok, Bp., 1960); Kósa László–Keve András–Farkas Gyula: H. O. (Bp., 1971).

Herman Ottó: A magyar halászat könyve c. munkájának címlapja

Herman Ottó