hét kecskeolló, a | TARTALOM | hét napjai |
zárt összefogódzással egyöntetűen járt, kötött szérkezetű páros tánc (→ páros táncok), amelyben a párok egymás mögé oszlopos rendbe felsorakozva rendszerint a körív mentén táncolnak. A hétlépés állandó 12-ütemes dallamához kétrészes táncszakasz illeszkedik, amely többször ismétlődik. A hétlépés névadója a szimmetrikusan ide-oda mozgó hétlépéses motívum, amelyet páros polkaforgás követ. A germán népek mindegyikénél általános táncfajta előfordul az É-olasz, horvát, cseh, szlovák, lengyel, finn, észt, román táncfolklórban is, általában egyazon jellegzetes dallammal. A K-európai népek körében német telepesek útján terjedhetett el. Leggyakoribb német elnevezése (Siebenschritt), az olasz (sette pasi), a horvát (sedam paši), a román (şapte paşi) megjelölésekkel párhuzamosan a magyarság körében is hétlépés (ritkábban a dal szövege után „Az ajtóig meg vissza” ...) néven él. Leggyakoribb a székelyek, bukovinai székelyek, gyímesi csángók körében, továbbá a Mezőségen és Kalotaszegen. A hétlépés rendszerint más, szintén nyugati eredetű táncok állandó füzérébe illeszkedve jelenik meg a táncrendben. Irod. Vámszer GézaBándy Mária: Székely táncok (Kolozsvár, 1937); Wolfram, R.: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa (Salzburg, 1951); Goldschmidt, A.: Handbuch des deutschen Volkstanzea (Berlin, 1967); Kallós ZoltánMartin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 196970, Bp., 1970).