hitestárs

azok a házasságban élők – nemre való tekintet nélkül –, akik az egyházi szertartás szerint kötöttek házasságot, házassági beleegyezésüket esküvel is megerősítették; hitet tettek együttélésük mellett. Ezek egymásnak hitestársai, a pap előtt letették a hitet, erre utal a közismert É-mo.-i lakodalmas ének: Letette Panni hitit, nem egyszer, nem kétszer, hanem tizenkétszer ... A hites, hitves kifejezésnek a 16. sz. legelejéről, a hitestársnak a 17. sz. második feléről van írásos emléke. Jelentésében az eskü által is megerősített, elválaszthatatlan együvétartozás dominált. Ez a jelentéstartalom vonatkozik a megbízható, közeli barátra is, ha „hites emberem”-ként emlegetik. A hites, hitves, hitestárs megszólítást csak ünnepélyes, rendkívüli alkalmakkor használták, mint hivatkozó terminológia nem volt általános a köznapi paraszti nyelvben. Inkább beszéltek valakinek a hites uráról, hites asszonyáról, de ezt is főleg hangsúlyos vagy ellentétet érzékeltető fordulatnál, pl. A hites asszonya volt, mégis otthagyta. (Köznapi értelemben hites ember az, aki valamire esküt tett, pl. falusi esküdt.)