höcögtető

→ dajkarím. Az ülő felnőtt térdére vagy keresztbe tett lábfejére ülteti a gyermeket, s míg a mondóka tart, ritmikusan föl-le emelgeti, lovagoltatja, „höcögteti”. Szövege: „Hoc, hoc, katona, ketten ülünk egy lóra, harmadik a csikóra, úgy megyünk a vásárra.” Néha a gyermeket végül hátravetik, vagyis ledobja őt a ló. A szövegek nagy részében a hoc, hoc, vagy a gyí, gyí hangutánzók a lóval való vágtatást idézik fel. Párhuzamait Európa-szerte megtaláljuk. – Irod. Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (Bp., 1953).