ikerfazék, kettős fazék

két db, a hasán és a szájperemén összekapcsolt cserépfazékból álló, a szájnyílás fölött elhelyezett cserépfülnél fogva kézben szállítható edény. A Kisalföldön ikerfazékban viszik az ételt a határban dolgozók részére. Különösen sok ikerfazékat készített a tatai fazekasközpont a kisalföldi és az É-dunántúli parasztság számára. A magyar nyelvterület más részein az ikerfazék csak szórványosan fordul elő (Alföld), ill. teljesen ismeretlen (Felföld, Erdély). Az alföldi lakodalmakban helyenként ikerfazékba töltött itallal kínálták a menyasszonyt. Egyik fazékba bort, a másikba ecetet töltöttek. Szerencsés házasságot jósoltak, ha a menyasszony a bort kóstolta meg, házsártosságra következtettek, ha az edény ecettel telt felét emelte a szájához. – Az ikerfazék igen elterjedt a szomszédos és távolabbi szláv népeknél (szlovákok, csehek, lengyelek, ukránok, beloruszok, szerbek, horvátok), ismeretes német területeken, előfordul a Pireneusokban és a Kaukázusban is. Ismeretes a Közép-Duna-medence egyes régészeti kultúráiban (péceli kultúra), a Földközi-tenger mellékén (Itália, Jugoszlávia), és a bronzkorig visszavezethető. Néger-Afrika egyes részein (Nigéria) szintén gyakoriak a kettős edények, amelyek ott az áldozati ételek felszolgálására szolgálnak. Lehetséges, hogy a prehisztorikus európai kultúrákban is a vallási szertartásokban szereplő tárgy volt. – Irod. Bátky Zsigmond: Útmutató a néprajzi múzeumok szervezéséhez (Bp., 1906); Mozsolics Amália: Őskori és népi kettős pohár és pereckulacs (Ethn., 1945); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).

Ikerfazék (Tata, Komárom m.)