jövevény

valamely birtokon – külföldről vagy belföldről – újonnan megtelepedő jobbágy, zsellér. Országos szokás szerint, bármilyen előzménnyel került a jövevény az új földesúr joghatósága alá, a megtelepedés első éveiben adózási, szolgáltatási kedvezményeket kapott, amelyről – saját elhatározásból vagy a földesúr nyomására – lemondhatott (→ obligáció). A jövevény elnevezés – megkülönböztetésül a falu törzslakosságától – rendszerint a mentesség éveire szólt. A jövevény és a szabad menetelű (szabadon költöző, szemben a röghöz kötött jobbággyal) kifejezések az elmúlt századokban gyakran egybeolvadtak. – Irod. Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767 (Bp., 1969).