juhászszűr

a múlt század vége felé Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Győr, Komárom és Fejér m.-kben ismert olyan szűrkabát, amely a szűrhöz hasonlóan ugyancsak derékszögű elemekből állt, mégis ez a szabás – főleg az ujjak nyugati jellegű betoldási módjában – erősen különbözött a szűrtől. A dunántúli juhászszűr valamivel hosszabb volt, mint a kanászszűr, és mind szabásában, mind díszítésében eltért tőle. Így az elejét és a hátát a vállaknál összetoldták, s a nyugati módon betoldott ujjainak összevarrása felül – a vállvarrás vonalát folytatja. Ujja hajtókás és felölthető. Zsebe néha van, vagy a zseb helyét egy-egy rávarrott leffentyű jelzi, alatta nyílás van. Elöl összeér a juhászszűr, sőt össze is gombolható. Nyakánál kihajtója és alacsony gallérja van. E gallér alá rendesen csuklyát is varrtak. A juhászszűrök díszítése is eltér a dunántúli kanászszűrökétől. Gyakran fekete szegéssel és hímzéssel készült. A hímzés fő díszítménye a háton van s a felhasításból indul. Hímezték ezenkívül a háta felső részét, az ujjait, az alját, az elülső alsó sarkát s a zseb környékét is. Keskeny, színes posztóval borított gallérját is ki szokták hímezni, továbbá a posztóvirágos széles szegélyek mellékét is. Leginkább Pápán készítették ezeket a szűröket, applikációs díszítéssel is. – Említés esett olyan régebbi juhászszűrökről is, amelyek kissé harangos aljúak voltak, s több trapéz alakú keskenyebb szélből varrták össze. – Irod. Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930).