kalodás ágy

TARTALOM

Kalotaszeg (hetilap)

Kalotaszeg

történeti-néprajzi táj Erdélyben, Kolozsvártól Ny-ra. D-en a Gyalui-havasok északi, Ny-on a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegység keleti vonulata fogják közre. Ma a gyalu-járai út mentén fekvő, népi kultúrájában hasonló néhány községgel együtt mintegy negyven, egészben vagy részben magyarlakta falu tartozik Kalotaszeghez. Vásáros központja Bánffyhunyad, nevezetes falvai: Magyarvista, Méra, Gyerővásárhely, Kőrösfő, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó, Kalotaszentkirály. Kalotaszeg három jól elhatárolható területre oszlik: a havasok alatti Felszegre, az Almás-patak melletti Alszegre és a Kolozsvár közelében fekvő Nádasmentére. Kalotaszeg Erdély azon vidékei közé tartozik, amelyeken legkorábban megtelepült a magyarság. A betelepülés Ny-ról, a Sebes-Körös völgyén történt. A 16. sz.-ban még élt a hajdani egységes Kalota-vidék neve a Nagyvárad melletti Kiskalota és a Sebes-Körös bihari völgyében húzódó Közép-kalota tájnevekben. Ekkor még csupán a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota patakoktól közrefogott kis háromszögletű területet hívták Kalotaszegnek. A kora Árpád-korban (10–12. sz.) az Alszeg és a Felszeg Bihar vármegyéhez tartozott, és a váradi püspökség kalotaszegi főesperességét alkotta. Fontos hadi út mellett feküdvén, a 16–17. sz.-ban sokat szenvedett és pusztult a háborús időkben, különösen a II. Rákóczi György lengyelo.-i hadjáratát megtorló török-tatárjárástól és a Várad elestét (1660) követő török portyázásoktól. – Kalotaszeg parasztsága elsősorban földművelésből él, de sovány földjei miatt régóta foglalkozik fakitermeléssel, szarvasmarha-tenyésztéssel, háziiparral. Népművészete igen gazdag (építkezés, viselet, hímzések, faragás). A kalotaszegi népművészet felfedezésével kezdődött a magyar népművészet felfedezése a múlt század 80-as éveiben. Gyarmathy Zsigmondné, egy lelkes lokálpatrióta asszony a már majdnem feledésbe merült varrottas kézimunka készítését felélesztette és háziiparként elterjesztette. Hírverése nyomán a kalotaszegi hímzések nemcsak hazai, de európai hírnévre is szert tettek. A kalotaszegi népművészet hatással volt a századelő magyar szecessziós iparművészetére, a „gödöllőieknek” nevezett művészcsoport munkájára, és ihlette Kós Károly építészi, grafikai és iparművészeti munkásságát. – Irod. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Balázs Éva: Kolozs megye kialakulása (Bp., 1939); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I–II., UMNGy V–VI., Bp., 1943); Olosz Katalin–Almási István: Magyargyerőmonostori népköltészet (Bukarest, 1969); Faragó József–Nagy Jenő–Vámszer Géza: Kalotaszegi magyar népviselet (Bukarest, 1977); Végh Olivér: Kalotaszegi fazekasság (Bukarest, 1977).