Fertő-vidék

A Fertő tó tágabb környezetének neve, amely a történeti megyerendszerben Sopron, Moson m.-hez tartozott. Északi nagyobb része a trianoni békeszerződés óta Ausztriához tartozik. Neve finnugor eredetű, ún. beszélőnév: sekély vízű tavat, vízállást jelentő, hajdan köznévi szóból származik (Stagnum Fertew, 1200 körül). Környéke a honfoglalás óta megtelepült, a gyepürendszerhez tartozott. Egykori őrtelepeit a helynévanyag alapján is nyomon lehet követni. A gyepürendszer felszámolásával német települései rohamosan gyarapodtak mind a Ny-i, mind a K-i oldalán. A hódoltság alatt mint viszonylag békés vidék horvát települőket is kapott. A tó szeszélyes vízjárású, gyakran kiszáradt, de gyakran huzamosabb ideig magas vízállású volt. Sekély vizét a tartósabb széljárás elsodorja s a tó egyes részein felduzzasztja. Kiterjedt nádterületei vannak, kiváló halászóvíz. Ny-i és D-i partjain, a szomszédos dombokon kiváló minőségű szőlőterület övezi, a tokaj-hegyaljait követő történeti borvidék alakult ki. Bortermelése a városi-mezővárosi fejlődés fellendülésével is járt, amit Sopron és Ruszt szabad királyi városi rangra emelkedése is jelez. Bortermelésében szerepet játszott évszázadok óta az ausztriai, németo.-i piacok kedvező közelsége. A D-i és DNy-i kisalföldi, Ny-dunántúli területek népi műveltségének fejlődése szempontjából fontos központi szerepkört betöltő városa volt Sopron. Paraszti társadalma, gazdálkodása, kultúrája a középkor óta polgárosuló volt, azonban a 16. sz.-tól megerősödő nagybirtokok paraszti fejlődését korlátozták. – Irod. Padányi Gulyás Jenő: A Fertő vidék népének építészete (Bp., 1937); Élő Dezső: Saród monográfiája (Sopron, 1937); Soproni Elek: A kultúrsarok gondjai (Sopron, 1940).

Fertőszéplak (Győr-Sopron m.)