fonalfelvetés

a láncfonal előkészítése a → szövésre. Eszköze a Kárpát-medencében a legutóbbi időkben a vetőfa vagy vetőkaró volt. A függőleges tengely körül forgó ráma oldalára spirálisan annyiszor rakják fel a vászon kívánta hosszúságban a fonalat egymás után, általában két szálával, gombolyagból, amennyi fonal a vászon szélességéhez szükséges. A vetőfa alsó részén két rövid faszeg áll ki egymás mellett: ezek küzött keresztezik a fonalak egymást, így biztosítják a szálak sorrendjét és párhuzamosságát. A keresztezetnél számolják a felvetett szálakat: 3 szál = 1 ige és 10 ige = 1 pászma. A vászon szélessége – a fonal vastagságától is függően – 6 és 18 pászma között ingadozik, így egyszerre ennyi fonalat vetnek fel. (Tehát pl. ha 12 pászma széles vásznat akarnak szőni: 3 x 10 x 12 = 360, de mivel két szálával megy a fonalfelvetés: 720 szál.) Ez egy mejjék. A vetőfa használata előtt – szórványosan még századunkra is fennmaradva – szokás volt a fonalfelvetést a ház falán végezni. A kívánt fonalhosszúságot a falba vert faszegeken vezették végig, háromszor-négyszer is megtörve ennek a vonalát. A pászmákat itt is a keresztezetnél számolták. – Irod. Gönyey Sándor: Ősi fonalfelvetőeszköz a somogymegyei Szennán. Nagybajomi kapcások ősi gyapjúkallója (Népr. Ért., 1934); Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok, mennyiségi egységek és a fonalrendezés számolási rendje a kenderfeldolgozásban (Ethn., 1950).

Fonal felvetése a vetőfára. Általános forma.