gabonás

1. gerendatalpakra épített, borona- vagy deszkafalú, fazsindellyel vagy szalmával fedett kis épület az udvarban. A gerendatalpakat kő- vagy téglalábakra állítják. Az épület bejárati ajtaja előtt gyakran kis tornác van, melyhez néhány lépcső vezet fel. Belül általában osztatlan. Az itt elhelyezett nagy → ácsolt ládákban (→ hombár, szuszék) és vesszőkasokban (→ gabonáskas), néha deszka rekesztékben tárolták a gabonát. A gabonásban tartottak más élelmiszert is, és gyakran itt helyezték el a kézi szerszámokat. A kamra szerepét betöltő gabonás elsősorban módosabb gazdaságokban egész Erdélyben elterjedt. Ismerjük Lengyelo.-ból, Moldvából, Ukrajnából, Fehér-Oroszo.-ból és a Baltikumból is. – 2. gabonásház: a 17–18. sz.-ban uradalmakban használt nagyobb épület a kicsépelt gabonafélék tárolására. A birtok- és ingatlan-összeírások gyakran említik. – 3. boglyakemence alakú, 2–4 m magas, kissé földbe mélyített, kúpos gabonatartó építmény. Vályogból, máskor korcolt nád- vagy vesszővázra vert sárból építették, kiszáradás után bemeszelték. Felső részén nyílást vágtak, itt öntötték be a gabonát. A nyílást deszkából vagy sárból készült ajtóval zárták el. Gyakran csoportosan álltak az udvarban. A kúpos, boglya formájú építmény a 18–19. sz. fordulóján terjedt el a Hajdúságban, a Nagykunságban és a Viharsarokban a megnövekedett gabonatermés raktározására. Elsősorban ott építették, ahol a magas talajvízszint miatt földbe mélyített gabonásvermet nem készíthettek. – Irod. Vargha László: Boglyakemencealakú baromfiólak az Alföldön (Népr. Ért., 1940); Balassa Iván: A boglyakemence alakú gabonások eredetéhez (Ethn., 1946); Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, (1967).