Genovéva

nemzetközileg elterjedt legenda, illetve mesetéma, népünk körében ma is általánosan ismert. Az ártatlanul meggyanúsított asszony középkori mondakörének elemeiből alakult ki, amelyhez a nálunk szintén ismert Griseldis és Valter, valamint Octavianus császár históriája is tartozik. Genovéva férje, Szigfrid, a Szentföldre vonul hadával; az asszonyt egy Golo nevű vitéz előbb férje haláláról költött hírrel próbálja tőrbe csalni, majd ura hazatérte után házasságtöréssel vádolja. Szigfrid erre Genovévát fiával együtt vízbe vetteti, a könyörületes szolgák azonban az erdőben szabadon bocsátják. Genovéva és a kis Fájdalomfi hat éven át bujkál, a gyermeket egy nőstény szarvas szoptatja, az asszony gyökereken, bogyókon él. Végre az ura vadászat közben rátalál, felismeri, megköveti, s hálából az erdőben templomot építtet Szűz Mária tiszteletére, Golot pedig kivégezteti. A történet hazánkban különféle legendás könyvekben a 17. sz. közepe óta ismert, első részletesebb előadását Esterházy Pál Mennyei korona c. gyűjteménye nyújtja (1696). Népszerűsítésében Európában a német Schmid Kristóf regényes feldolgozásának jutott a főszerep (1810). Művét magyar fordításban Jászai Láng Ádám tolmácsolta (Kassa 1824). Láng műve népkönyvvé lett, nagyszámú, részben rövidre fogott ponyvaváltozata ismeretes, kiadások áttekinthetetlen sorával. A legenda alapszerkezete 1400 táján a Rajna vidéki Laach város bencés kolostorában keletkezett, eredetileg a kolostor közelében levő Frauenkirche, népszerű nevén Genovevakirche legendás hírnevének emelésére szolgált. – Irod. György Lajos: A Genovéve-legenda és népkönyv története (Bp., 1929).