gránátalma, pomagránát

1. a gránátfa (lat. Punica granatum) gyümölcse. A gránátfa közép-ázsiai eredetű, D-Európában honos cserje. Mo.-on a gránátalma az oszmán-török és más balkáni kereskedők árujaként vált ismertté. Nálunk a szabadban nem díszlik, a századfordulón a D-Dunántúlon ültetett bokrai elfagytak. – 2. a népművészetben igen általános, sokféle formában jelentkező díszítőelem kerek, ovális vagy csepp alakú maggal, csipkézett vagy virágszirmokból álló széllel. – A gránátalma mint textildíszítmény arab-mór eredetű, a 14. sz.-tól jelenik meg az uralkodó osztályt ellátó európai szövőipar készítményein. A 15. sz.-i olasz brokátokon csaknem kizárólagos. Olasz és török közvetítéssel Mo.-on is kedveltté vált. A népművészetben nem csupán hímzéseken, de más műfajokon, így famunkákon is szerepel. Alkalmazói értelmezik almaként is (pl. Erdélyben aranyalma, fejedelem almája), de leginkább virágként (pl. Kalocsa környékén tüskös rózsa). – Irod. Reichelt, R.: Das Granatapfelmotiv in der Textilkunst (Berlin, 1956).

Gránátalmás minta főkötő oldaláról (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp., Néprajzi Múzeum

Két nagy grátátalma lepedő széléről. Lenvászon selyemfényű fonallal szálvonással, szálszorítással és laposöltéssel varrták (Aggtelek, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Gránátalmás virágtövek és peremdíszek párnavégen (Kalotaszeg, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum