gyümölcskenyér

a népnyelvben gyümölcsös-, körtés-, szemeteskenyér: böjti étel a DNy-Dunántúlon. A mindennapi → kenyér (itt rozskenyér) tésztájába főtt, aszalt gyümölcsöt dagasztva a háztartásban készítik, önálló ételként fogyasztják, főként karácsony hetében. Hasonló étel a 17. sz.-tól kimutatható Mo.-on a mai Burgenland vidékén. Napjainkig igen elterjedt az összefüggő déli német nyelvterületen, a francia nyelvhatártól a szentgotthárdi járásig. Szerepe ott a táplálkozásban és a néphitben igen sokrétű. Elterjedésterületén belül nem készítik minden községben, s ahol igen, ott sem valamennyi parasztcsaládnál. Hazai terjesztésében kimutatható a polgárosodó és értelmiségi falusi rétegek jelentős szerepe. – Irod. Burgstaller, E.: Brauchtumsgebäcke und Weihnachtsspeisen. Ein Volkskundlicher Beitrag zur Österreichischen Kulturgeographie (Linz, 1957); Kisbán Eszter: A gyümölcskenyér és elterjedésének tanulságai (Ethn., 1961).