faragószék, faragópad

a faragás segédeszköze, a munkadarab befogására. Egyéb elnevezései: kézvonószék vagy -pad, vonószék, bakszék (Ormánság), szijószek, szilópad (Dunántúl). Alsó részét támlátlan, becsapolt lábú pad képezi, ennek egyik végéhez csatlakozik a faragandó darabot tartó emelvény, ill. az azt rögzítő fej. A fejet a vele összeköttetésben levő lábitó (talp, papucs) segítségével tartja szorosan a lovaglóülésben helyet foglaló faragó. A faragószékhez tartozó speciális faragóeszköz a kétnyelű kés (kézvonókés, szíjókés). – A faragószék a középkor folyamán alakult ki; római kori kezdeteit egy 2. sz.-i galliai dombormű jelzi, mely szerint ekkor még a lábbal való leszorítás szíjhevederrel történt. A faragószéket a faipar Európa-szerte, általánosan használta, így a modern gyalupad bevezetéséig, a 18. sz.-ig az asztalosok is. Mo.-on a legkorábbi adatot 1587-ből ismerjük a faragószékre, ill. 1588-ból a vonószékre. Első ábrázolása Comenius Orbis Pictusában (1685) maradt fenn (kádárműhelyben). A megőrződött régi népi példányok gyakran díszesen kiképzettek, különösen jellemző a fejnek ember- vagy lófejkénti kialakítása. – Irod. Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek (Kolozsvár, 1942); Maissen, Alfons: Werkzeuge und Arbeitsmethoden des Holzhandwerks in Romanisch Bünden (Geneve - Erlenbach-Zürich, 1943); Lajos Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén (A Herman Ottó Múz. Évkve, 1963).

1788-ban készült tiszabői kürt részlete. Faragómolnár faragószék előtt.